Bizony, nem minden baba születik épen, egészségesen erre a világra.Szakmánk szomorú pillanatai ezek,melyeken egy orvos nehezen teszi túl magát. Részemről hónapokig tartó töprengést hoz egy-egy ilyen eset, számtalan kérdőjellel, tettem-e valamit helytelenül,mit kellett volna másképpen…álmatlan, gyötrő éjszakák,hiába a rengeteg sikerélmény közben.Nem beszélve a szülők fájdalmáról, illetve legtöbb esetben dühéről, mely rendszerint jogi orvoslat keresésében teljesedik ki.
Megalázó meghallgatások, százszor is bizonyítani, hogy lelkiismereted és legjobb tudásod szerint jártál el…mindez vádoló , szomorú szemek kereszttüzében, mert legtöbb szülő, érthető módon, abban keresi a megnyugvást, hogy a “bűnös” bűnhődjön meg, ha nem bűnös, akkor is feleljen valaki a történtekért. Lehet, hogy a bosszú elfogadhatóvá teszi az elfogadhatatlant?
Néhány éve volt egy olyan szülőpárosom, akikhez foghatót még nem hordott hátán a föld. Vallásos emberpár voltak és olyan hittel és boldogan várták a kis fiúcskát, hogy meg sem fordult a fejükben, hogy netán valami baj is előfordulhat.
A terhesség végig zavartalan volt, a baba szépen fejlődött, az anya is jól volt, minden úgy indult, ahogy az meg van írva. /Bár meg kell jegyezzem, nem voltak még olyan fejlett diagnosztikus eszközök, mint ma/. Eljött a vajúdás, az asszony szépen tette a dolgát, a férje csendben ült mellette, simogatta a felesége kezét és törölgette a homlokáról a verejtéket. Két fájás között egymásra mosolyogtak egyetlen zokszó nélkül.A kicsi Balázs pedig igencsak próbára tette az édesanyját…nagy baba volt és rendületlenűl törte magának az utat kifelé.A kitolási szak végén megjelent egy dús fekete hajú buksi és néhány tolófájás után kigördült Bazsi /ahogy ők nevezték már egymás között/. Mikor meghallom az újszülött baba egészséges ,hangos üvöltését, a mai napig is megnyugtató büszkeség tölt el, hiszen én is részese voltam a csodának.
Itt azonban két-három hangos sírás után Balázs hangja egyre elhalóbb lett és látnom kellett ,hogy “szilvakékké” változott szinte kórjelzően és egyszercsak nem vett levegőt többé.Még indult egy kemény harc az életbentartásért az újszülöttgyógyászok kezében, de a kis élet menthetetlenül elszállt.Láttam magam előtt a kis Murillo-angyalt, a Bazsit, összeesve ,élettelenül.
Elfordultam, mert ne lássák az orvosukat könnyezni, de az asszony még fel sem fogta a történteket, szinte eszelősen nézett maga elé, a férje szorította a kezét és a szinte megfogható csendben ezt suttogta. ” nem szabad szomorkodnunk kedvesem, hiszen tudod…Az angyalokat néha visszahívják.”
Soha, sem azelőtt, sem utána nem tapasztaltam a fájdalom ilyen mértékű és formájú elfogadását.
Balázsnak élettel össze nem egyeztethető szív fejlődési rendellenessége volt a boncolás értelmében.
Az egyik ajtó becsukódott ugyan, de két év múlva megnyilt egy másik. Megszületett Zalán majd ujabb két évre iker lányok, Éva és Eszter. Mindháromnak én lehettem a világra segítője.
A kis Murilló Bazsi pedig él tovább a szivemben. És magam sem tudom azóta sem, vajjon miért alakul úgy a sorsunk, hogy az angyalok néha megfordulnak és visszatérnek.
Az eset így történt meg pontosan, ahogy leírtam.
