“Nem szűnik ilyenkor a félelem,de ,ha túl vagy már mindenen,
kérlek, hogy ints nekem! Csak azért, hogy én se féljek…”
Ezt a gondolatot 2016 .augusztusában írtam le, amikor még jó barátom, kollégám kőkemény harcát vívta a tüdőrákkal, de már látszott, hogy esélytelenül.Utolsó beszélgetésünkkor úgy tűnt, hogy már csak napok vannak hátra az életéből, de még utána jött a szenvedések java, a legkülönbözőbb cytostatikus kezelések romboló mellékhatásokkal, minimális reménnyel kecsegtető természetgyógyászati maszlagok. Orvos lévén sok szenvedéssel találkoztam, de az ő megpróbáltatásai mindenen túltettek. Úgy tűnt, inkább a mielőbbi véget kellett volna imáimba szőni. Csak most halt meg a napokban. Óriási felhajtás volt a temetőben…sokan szerették.
Szokásomhoz híven a temetés napján nem mozdultam ki itthonról…nem a külsőségek határozzák meg a gyászomat, hanem az érzések, amit csak magányosan tudok feldolgozni, vagy úgy sem.Másnap reggel mentem ki a sírhoz, özönvíz szerű eső volt.Ott gubbasztottam az esernyő alatt és beszélgetni próbáltam vele.Figyelmeztetni akartam az “ints nekem” megállapodásunkra is, bár tudtam, hogy ez reménytelen. A sírra tettem egy kis faragott scarabeus bogarat / még Egyiptomból hoztam/ meg egy megkövesedett homokrózsát…egy bimbó alakú kis természeti csoda ez a homokrózsa, hosszú évek alatt edződik a sivatagban a változatos időjárás hatására. Kőkemény, valószínűleg még szétverni is nehéz lenne. Hát ezeket tettem oda búcsúként. Ha csak valaki el nem viszi, ez sokáig ott fog “virítani” a sok-sok elfonnyadt, haldokló virág között.
Az eső napokig vigasztalanul esett. 2 hét múlva még egyszer kimentem a temetőbe ,utoljára. A scarabeust valaki megfújta. A homokrózsa ott árválkodott, de nem bimbóformájú lett, hanem félig meddig egy kis nyílás keletkezett rajta. Szinte hihetetlen volt, kezembe vettem, de ugyanolyan kőkemény volt, mint eddig ,sok-sok éven át, csak most egy pici “sziromféle” hajlott le róla. Tudom, nincsenek csodák…valami magyarázata minden folyamatnak van.Mégis határozottan azt éreztem, hogy ő már nagyon jó helyen van és talán megpróbált egy pillanatra “inteni” nekem. Legalább is szeretném azt hinni, hogy így van.
