Az, aki a kutyáját kidobja, elűzi magától, útjára bocsájtja, vagy egyszerűen odaadja másnak, az nem jó ember…lélek-nélküli, csak önmagával törődő,szeretni nem tudó, önző lény.
Az elűzött eb nem érti, mi történik körülötte,hiszen ő mindent megtett a gazdiért, imádta, kezét nyalogatta minden kedves szóért. Hiszen minden reggel kipakolta összes kincsét a porta ajtaja elé…elfogott egereket, félig lerágott csontocskákat,itt-ott megtalált rongyokat.Mostanában még az itató lábasát sem fordította fel, mert ugy látta, hogy az istenitett gazda ennek nem örül,bár azt nem tudta megállni, hogy fel ne ugráljon a végre megérkezőre.
Legboldogabb pillanatai azok voltak, mikor beugorhatott az autó hátsó ülésére és együtt az ő egyetlen parancsolójával elszáguldottak valami jó kis füves térségre, ott aztán szaladgálhatott kedvére. Most is ez történt.Kicsit messzebb távolodhatott el, mert mikor vigyorgó pofácskával visszanézett, hogy mikor szólal meg a hívó jel….se autó se gazda. Nem érti, csak várja..egyre csendesebben várja. Már szomjas is.Éhes is. És, hogy a szivében milyen ijesztő sejtés van, azt csak ő tudja.
Hogy mi lesz a sorsa, nem tudni…lehet ,hogy elpusztul, lehet, hogy elvadul, szerencsés esetben egy jó ember megtalálja és otthont ad neki. De azt az első gazdát, aki az igazi, aki csak az ővé….azt ő soha nem felejti.
Az elűzött eb nem érti, mi történik körülötte,hiszen ő mindent megtett a gazdiért, imádta, kezét nyalogatta minden kedves szóért. Hiszen minden reggel kipakolta összes kincsét a porta ajtaja elé…elfogott egereket, félig lerágott csontocskákat,itt-ott megtalált rongyokat.Mostanában még az itató lábasát sem fordította fel, mert ugy látta, hogy az istenitett gazda ennek nem örül,bár azt nem tudta megállni, hogy fel ne ugráljon a végre megérkezőre.
Legboldogabb pillanatai azok voltak, mikor beugorhatott az autó hátsó ülésére és együtt az ő egyetlen parancsolójával elszáguldottak valami jó kis füves térségre, ott aztán szaladgálhatott kedvére. Most is ez történt.Kicsit messzebb távolodhatott el, mert mikor vigyorgó pofácskával visszanézett, hogy mikor szólal meg a hívó jel….se autó se gazda. Nem érti, csak várja..egyre csendesebben várja. Már szomjas is.Éhes is. És, hogy a szivében milyen ijesztő sejtés van, azt csak ő tudja.
Hogy mi lesz a sorsa, nem tudni…lehet ,hogy elpusztul, lehet, hogy elvadul, szerencsés esetben egy jó ember megtalálja és otthont ad neki. De azt az első gazdát, aki az igazi, aki csak az ővé….azt ő soha nem felejti.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: