Sikerorientált világot élünk. S aki ezt nem tudja követni, úgy szakmai, mint magánéleti szinten, sőt küllemben is (légy egyre fiatalabb és évről évre csinosabb) ,az vagy belenyugszik a „középszer” szerepébe vagy belecsúszik a depresszió nevű, most egyre divatosabb és egyre gyakoribb „kórba”.
Hiszen nem lehetsz állandóan up-to-date, de mire ezt belátod, szépen lelki nyomoronc lesz belőled, aki már képtelen követni a többiek taposását, és ismét a cápák közé emelkedni.
Pláne, ha életed „hendikeppel” indult, és már minden energiádat elhasználtad a „csúcsrajutás”-ért kapaszkodva. Majd felismered, hogy úgymond a csúcson sohasem jártál, csak hinni szeretted volna, és így visszatekintve már az is csúcsnak tűnik, mikor magad is lefelé erőteljesen mások kárára tapostál,és a sárban,mocsokban dagonyászva képzeltél holmi glóriákat a fejed köré.
„ Csak néhány kusza csókot adtam, két gyors mosoly közt egy félénk ölelést,S lám fénytelenül magam maradtam.Pedig hittem,hogy lesz majd könnyű táncom, lesz forró csók,és táncra bók,s elmondhatom egyszer, nem jártam itt hiába .”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: