Immár harmadszor olvasom el a ” Mik vagytok ti, istenek?” című “remekművet”, melynek az a lényege és elsődleges célja, hogy megragadva az emberi tudás végességét és korlátait, egy őrületes félelmet gerjesszen az emberekben. Vigyázzatok a patás, pénzéhes ördögfajzat orvosokkal, emberek, mert kezük nyomán
pusztulás…és jő a végitélet.
Ismertem sok sok jó orvost és még jobbakat…és igen…néhány kevésbé jót is. Az utóbbiak közül sokan választottak más szakot, mert rájöttek vergődés és szorongások árán, hogy nincs annyi manuális készségük, amennyit a szakma megkíván. Még olyan szélsőséges esettel is találkoztam, aki nem tudván feldolgozni esetleges hiányosságait és saját közreműködésének tulajdonítván egy halálesetet, megvált az élettől. A sajátjától! Utólag pedig kiderült, hogy a betegnek-rendellenességből adódó-spontán főverőér repedése volt. De addigra már a “bűnbak” is meghalt. Hátrahagyott két gyermeket, feleséget.
De olyan orvossal nem találkoztam, akinek /végig tanulva egész életét, nappalt, éjszakát a betegekre áldozva/ az legyen a célja, hogy pusztuljanak a betegek, kaszabolok össze-vissza, csak azért, hogy borítékot tegyenek a zsebembe.
Apropó…boríték… ez egy külön téma. Amig egy sebész főorvos nyugdija, 40 évi munka után, megrokkant egészséggel, nem éri el a 100 000 Ft-ot Magyarországon – mert ismerek ilyet- addig nekem ne merjen beszélni senki -az egyébként szégyenletes és megalázó- boríték-elfogadásról. Pláne, ha plusz munkáért kapta a plusz “juttatást”. Elég baj az, hogy a betegtől kapta.
A fent említett könyvben jónéhány olyan orvosprofesszor is kap “ledorongolást”, akik a szakma csúcsát jelentik, tudásuk szinte nem mérhető emberi mértékkel, s mert egyikük pl. műtét közben olyan élettel össze-nem-egyeztethető fejlődési rendellenességgel, olyan anatómiai extremitással találkozik, mely a beteg elvérzését okozza,
e könyvet olvasva porig alázott lesz, önbecsülése széttiporva, a betegek szeretete és bizalma teljes mértékben megtépázva.
Ez a pár sor nem egy könyv bírálata, mert az köteteket ölelhetne fel,pusztán , egy szakmáját odaadással művelő, rengeteget dolgozó, nyomorult “pokolbéli” orvos néhány gondolata, aki mellesleg a jobbmódúaktól el kell fogadja a borítékot is, különben nem tudná eltartani a családját.
Bár a téma már “lerágott csont”, mert úgyszólván nincs megoldás, mégis lehet még ebből profitálni…. rajta Uraim, írható még pár könyv, melyekben rávilágítva az orvostársadalom bűneire -egy-egy “rémísztő”esetet kiemelve / mert, mint mindenhol, itt is vannak ilyenek/, lehet félelmet és iszonyt kelteni az orvosokkal szemben…
Az sem baj, ha a többség az önfeláldozók közé tartozik, és ok nélkül szégyenkezik
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: